3D film – hogy is van ez?
Ezek a filmek egyre nagyobb teret hódítanak maguknak és lassan kezdenek az otthonokba is beszivárogni. Hát lássuk mitől nyúlnak ki a szereplők a képernyőből, vagy a mozivászonból.
Ha moziba megyünk egy 3D-s filmet megnézni, természetesnek vesszük, hogy többet kérnek tőlünk a jegy áráért, mint egy átlagos film esetében. Pedig, ha a 3D működését vennénk alapul, inkább a felét kellene fizetnünk érte. A 3D filmek rajongói most biztosan felháborodnak ezen a kijelentésen, pedig ha végiggondoljuk…
A hagyományos film egy igazi „agyatlan” szórakozás. Hiszen az agynak semmi teendője nincsen, mindent elénk raknak, beleértve a képeket is. A 3D film egy „törött” képet prezentál és az már a nézőtől függ, hogyan áll össze egy háromdimenziós képpé. Ez nem lehet bonyolult a nézőnek, mivel nap, mint nap ezt tesszük. Vagy legalább is legtöbbünk.
Sokan felteszik maguknak a kérdést hagymaaprítás közben, „vajon miért lettünk két szemmel megátkozva”, nos, nekik elmondhatjuk, jó oka van ennek a „szenvedésnek”. A két szem, egymástól kis távolságra, két, egymástól picit eltérő képet ad a világról. Az agyunk elemzi a két kép közötti eltérést és a végeredmény egy háromdimenziós kép lesz. Természetesen a mozivásznon nem tud háromdimenziós tárgy megjelenni, csak két eltérő képet mutat és a többit az agyunkra bízza. És az agyunk elvégzi azt, amit életünk során mindig is előállítja belőlük a 3D-s képet.
Eleinte a háromdimenziós filmeket úgy készítették, hogy egy piros és egy kék verzióját a filmnek egymásra vetítettek és a nézők kaptak egy piros és kék szemüveget. A piros lencsén keresztül nézve a piros verziót, olyan volt, mint a régi vicc az üres papírról, mely egy jegesmedvét ábrázolt a hóviharban. Piros a piroson üresnek tűnik, éppen úgy, mint a kék a kéken. Csak a kontrasztos színek érzékelhetőek. Mindkét szemünk más szögből mutatták a képet és ez a két kép egyesült egy háromdimenziós képpé.
Egy igen csúnya, esetlen háromdimenziós képpé. A régi 3D-s filmek inkább csak reklámfogások voltak, mint igazi mozi, - nem úgy napjaink 3D-s filmjei. A régiek színtelenek és zavaros képűek voltak. Annak érdekében, hogy a 3D-s filmek jók legyenek, olyan megoldást kellett találni, mellyel a két különböző filmet színek használata nélkül tudták a közönségnek bemutatni. A megoldás a polarizált fény lett.
Dupla ár a törött képért
Ha moziba megyünk egy 3D-s filmet megnézni, természetesnek vesszük, hogy többet kérnek tőlünk a jegy áráért, mint egy átlagos film esetében. Pedig, ha a 3D működését vennénk alapul, inkább a felét kellene fizetnünk érte. A 3D filmek rajongói most biztosan felháborodnak ezen a kijelentésen, pedig ha végiggondoljuk…
A hagyományos film egy igazi „agyatlan” szórakozás. Hiszen az agynak semmi teendője nincsen, mindent elénk raknak, beleértve a képeket is. A 3D film egy „törött” képet prezentál és az már a nézőtől függ, hogyan áll össze egy háromdimenziós képpé. Ez nem lehet bonyolult a nézőnek, mivel nap, mint nap ezt tesszük. Vagy legalább is legtöbbünk.
A kulcs: a két szemünk
Sokan felteszik maguknak a kérdést hagymaaprítás közben, „vajon miért lettünk két szemmel megátkozva”, nos, nekik elmondhatjuk, jó oka van ennek a „szenvedésnek”. A két szem, egymástól kis távolságra, két, egymástól picit eltérő képet ad a világról. Az agyunk elemzi a két kép közötti eltérést és a végeredmény egy háromdimenziós kép lesz. Természetesen a mozivásznon nem tud háromdimenziós tárgy megjelenni, csak két eltérő képet mutat és a többit az agyunkra bízza. És az agyunk elvégzi azt, amit életünk során mindig is előállítja belőlük a 3D-s képet.
3D-s filmek régen
Eleinte a háromdimenziós filmeket úgy készítették, hogy egy piros és egy kék verzióját a filmnek egymásra vetítettek és a nézők kaptak egy piros és kék szemüveget. A piros lencsén keresztül nézve a piros verziót, olyan volt, mint a régi vicc az üres papírról, mely egy jegesmedvét ábrázolt a hóviharban. Piros a piroson üresnek tűnik, éppen úgy, mint a kék a kéken. Csak a kontrasztos színek érzékelhetőek. Mindkét szemünk más szögből mutatták a képet és ez a két kép egyesült egy háromdimenziós képpé.
Egy igen csúnya, esetlen háromdimenziós képpé. A régi 3D-s filmek inkább csak reklámfogások voltak, mint igazi mozi, - nem úgy napjaink 3D-s filmjei. A régiek színtelenek és zavaros képűek voltak. Annak érdekében, hogy a 3D-s filmek jók legyenek, olyan megoldást kellett találni, mellyel a két különböző filmet színek használata nélkül tudták a közönségnek bemutatni. A megoldás a polarizált fény lett.